I’m going deeper underground. Az aggteleki cseppkőbarlangba ereszkedem alá, ahol az ember csak rá- rácsodálkozik néha, hogy mégiscsak a méret a lényeg. Anyám, ez ekkora? Különböző köztörvényes kihágásokat és bűncselekményeket próbálok elkövetni, de erősen kordában vagyok tartva, tessék megjegyezni, cseppkövet nem törünk a barlangban. Ezen kívül fagylalttal, görkorcsolyával és kutyával sem lépünk be, valamint melegen és vízhatlanul felöltözünk, az alacsony hőmérsékleti és magas páratartalmi körülményeknek megfelelően. A barlang különböző termei nem csak könnyű túrákra, de koncertekre és egyéb rendezvényekre, neadjisten esküvőkre is kiválóan alkalmasak.

Trizsen jártunk, ahol a helyi népszokás szerint a szép fiatal lányok megmérik az arra járó furafejű idegenek vérnyomását. A trizsi szépasszonyok pedig már egy hónapja készülnek a mulatságra, két darab 320 kg-os disznó halál utáni létét követhetjük nyomon, különböző belekbe tömve, káposztákba csavarva, levesekben főve. A hatalmas kondérokban fővő disznótoros leves és töltöttkáposzta, valamint a májas hurkáktól és kolbászoktól roskadozó, new kids on the block-os sütőktől még vegetáriánusabb beállítottságú nézőinknek is garantáltan össze fog futni a nyál a szájukban.

A mezőkövesdi Zsóry fürdőben vagyunk. Vagyok én és a kén. Ismerkedjetek meg Tibivel, aki kilenc évesen is tíznek néz ki, és a csajozás nagymestere már most. És itt van Barbi is, aki nem zsóri, nem mezőkövesdi, hanem Barbi. Tibi és Barbi mozis randevúját végül áttettük egy öt évvel későbbre, de semmi baj, Tibi magvas és életreszóló tapasztalatokkal gazdagodik pár perces beszélgetésünk következtében. Ha már Tibinek nem szedtünk föl senkit, én azért megölelgetek két fürdőruhás lányt. És hogy hogyan lehet bírni ezt a nagy meleget? Hát muszáj.

Cserépfalu az a hely, ahol ha a férfiembernek nincs borospincéje, az nem is férfi, csak gatya. Így aztán a magam fajta pesti vagánygyereknek is ideje lenne borospincébe invesztálni. Nem beszélve a barlanglakásokról, ahol nem is olyan régen még Frédi és Béni lakhattak, és ahol nyílászáró szigetelésre legalább nem kell költeni. De ha mindez nem lenne elég, itt van még a Nóta Aréna, ahol nyaranként kulturális és kulináris élménycsomagokat lehet igénybevenni, nem beszélve a jó borról, amelynek borospincékben nagy mennyiségekben történő elfogyasztása által, az előadások után lehet tovább folytatni a magyar kultúra ápolását. Aki nem hiszi, járjon utána.

Gyöngyöspatára érkeztünk, ahol a Nándi vendégházban Magdi néni fogad minket, aki nyert egy Harsányi Leventét. Hogy ki is az a Nándi, arra nem derül fény, viszont közelebbi kapcsolatba kerülünk néhány középkori vallató eszköznek álcázott tárggyal. Ekék, prések és egyéb emberek által alkotott muzeális használati tárgyak, amelyekkel kapcsolatban férfias munkaképességem áruba bocsátása is felmerül, mintegy opcióként. Ám Magdi néni nem csak a gyűjtésben jó, remek bélest is készít, amit ugyan mi, pesti srácok eddig rétesnek hívtunk. Szerencsére pince is van, így a rétes mellé némi bor is kerül az asztalra. És ha valakit a rétesen és a boron kívül némi kultúra is érdekel, fatemplomok, oltárok, bibliák például, mindenképpen látogasson el Gyöngyöspatára!

Harminc nő egy pasira, így éldegél a nagyrédei helyi Rocco, és mégis csak évente egyszer van szex. Ilyen ez a kecske-szoszájöti. De a kecskék legnagyobb boldogsága az legyen leginkább, hogy Judit, a csinos kecskepásztorlány terelgeti őket legelő útjaikon nap mint nap. Miután megetetem e kecskéket, picit kívánja a szervezetem a diós-fokhagymás kecskesajtot, így aztán összedobok belőle egy szűrőnyit Judit gondos felügyelete mellett.

Egy kismókus egy reggelire hány tyúktojásból eszik rántottát? És mi a helyzet a strucctojással? Fekete Laci nyilván kettőt is elfogyaszt belőle egy gyenge reggelén, de mi azért küzdünk a 24 tyúktojásnyi fenoménből készült rántottával. Nagyrédén járunk, Tibor struccfarmán, aki nem dugja homokba a fejét akkor sem, amikor e nemes jószágok farktollaikat a magasba emelik. Egy jó kecskesajt, egy jó mangalica szalonna, újabb kis videó, amit nem érdemes főétkezések előtt, üres gyomorral, illetve nem jóllakott emberek felügyelete mellett megtekinteni. És ha a strucctojás nem lett volna elég vonzerő, hogy ellátogassatok Nagyrédére, felőlem megnézhetitek a hagyományőrző együttesek fellépését is a Mátraaljai pincékben vagy a szüreti mesterségek bemutatóját, szőlőtaposást  és  mustkóstolót a Tibor pincészetben. És ha tényleg ezt akarjátok, hát nézzetek utána itt.

Egy fergeteges illusztráció avégett, hogy kapisgáljátok kicsit, milyen is egy mezőkövesdi esküvő. A vőlegény ezúttal pénz, paripa és nyugati gépjármű nélkül érkezett, öltözete is csak deréktől fölfelé adekvát, de ott aztán elképesztően, még az XS-es kalapka is hejrén megáll a kobakján. Néhány jó tanácsot is meghallgathattok, hogy mit ne tegyünk matyó ingben, majd indulhat az igen rövidkére és szimbóleumosra sikeredett lagzi. A takaros ara csak másodszorra vesz engem komolyan, de akkor aztán igazán csinos táncot lejtünk. Bár valamiért a fejére egy hatalmas mézecskalácsot húzott, ruháján látszik, hogy a matyó viselet rendkívül elegáns, kiemeli a test szépségét, ha nem hiszitek nézzétek meg a mai videómat vagy járjatok utána.

Ismételten kísérletet teszek vásárlás útján történő bicikli birtoklásra. Akik hűen követték eddig is észak-magyarországi kalandjaimat, tudhatják, hogy nem könnyű ez, úgy látszik, ezek az északi népségek ragaszkodnak nagyon jármű tulajdonjogukhoz. Ezek után már csak egy kérdés merülhet fel az egyszeri zuglói srácban, vannak-e vajon konditermek Mezőkövesden. Erre próbálunk választ kapni, több, de inkább kevesebb sikerrel. Beugrunk azért még a matyó boltba is, ahol tojásokat, dobozokat, fogasokat és babákat találunk, valamint vizuális megfejtést arra, hogy hogyan festenek a matyó kézművesek, és verbális megfejtést arra, hogy hogyan festenek a matyó csajok. Szó mi szó, nem vagyok egy matyóhímzés, de ha többet szeretnétek tudni Matyóföld szívéről, semmiképpen ne kerüljétek el ezt.

Szevasztok!

Nem tudtam sokáig élvezni az otthon nyugalmát, még lábamban a boogie, meg ti is annyira bátorítottatok, így aztán úgy gondoltam, újfent nyakamba veszem az ország északi csücskét, és megmutatok még nektek egy-két dolgot, ami eddig kimaradt, lemaradt, bentmaradt. Igyekszem nem megfeledkezni semmiről, a legjobb ruháimat készítettem elő, ezúttal fürdőgatyát is csomagolok, és irány a régi jó régió! Levente, a murva-betyár, hamarosan újból útra kel, hogy még egy nagy adag rurális élmény-csomaggal gazdagítsa urbánus létetek, és kedvet ébresszen mindenkiben, hogy felkerekedjék egy-egy kishazai nagykalandra. Ne felejtsétek, párat kell aludni már csak, és augusztus elejétől újból nyomon követhetitek észak-magyarországi barangolásaimat. Addig is egyetek, igyatok, csajozzatok, pasizzatok, és hamarosan káming szún, micsudablog kettő!

Zolee-val sétálunk tovább Egerben. Turistákkal fényképezkedünk, és néhány állomásra visszatérünk, hogy bizonyítékkal szolgáljak ottjártamról. A néni az Atletico Madrid színű bódé előtt segít is nekem ebben, így többé nem fér hozzá kétség: végigjártam Észak-Magyarországot. A jó csajok, a jó borok nagyon fontosak, meg a pácsetti-érzés természetesen, Észak-Magyarország az igazán nagy csuda, hellosziaszevasztok!

Ugyan Passepartout-t nem vittem magammal, és ugyanabból az irányból érkeztem vissza, mint amerre elindultam, nem nyerve így egy napot se, megjöttem azért. Egerben vár Gengszter Zoltán barátom, hogy beszámoljak neki egy hónapos észak-magyarországi körútamról, ami fogadásunk tárgyát képezte anno. Igyekszem neki feleleveníteni élményeimet, hogy érezze hol is vannak az igazán jó borok és pálinkák és az igazán jó csajok. Menetlevelek minden állomáson láttamozva: a beszédes Ferencné Matyi, az aranyrögös Karcsi bácsi, a cabrio wc-s Miki bá – pipa. Ahol tudtunk, ittunk, ahol tudtunk fürödtünk, aki kimaradt volna, nézze meg inkább kétszer, mint négyszer! De nincs még vége ám! Egy könnyű gulyás, egy könnyű pálesz, egy könnyű bor lecsúszik még az én Zolee barátommal Egerben.

Zene: Pannonia All-Stars Ska Orchestra - Captain Tenkes

Stabilan érkezünk a tokaji állomásra, de ki tudja, hogyan fogunk távozni? Megtudjuk, hogy aki a szőlőtőke mellett fogant és született, az előbb-utóbb épít egy 100 méter  hosszú pincét. Tokaji borleckék aztán még Viktorral, akinek lehet, hogy nem lesznek túl változatosak a napjai, és egy gyengébb állóképességű esernyővel, ami nem túl szép halált hal. A hegyoldalról aláereszkedve, gyors séta még a városban, egyedül, létrával, ki hogyan.

Egy fekete madár és egy ásványi anyag. Összetett szó. Itt járunk most. De nem csak mi, egyesek nagyon messziről érkeztek, hogy csattogós lepkével játszhassanak és megnézzék a Fejre vigyázz múzeumot. Találunk egy tősgyökeres ófalusi nénit, aki semmit nem árul el a múltról, attól tartva, hogy úgysem hinnénk el. Pedig én vagyok az a Harsányi Levente, aki mindent elhisz. No de mindegy, miután palóc-rapeltem egyet a hollókői edényboltban, nincs is más hátra, minthogy eláruljam, hogy ha ez esetleg nem lett volna elég, akkor itt tudtok tovább művelődni: http://eszakmagyarorszag.hu/info/teruletek/szecsenyhollokoipolytarnoc/holloko.html

Kozárdon járunk, egy aluteknikus fűvágó mester, alias kaszás nyomába eredünk, akitől rengeteget megtudunk rögös életútjáról, és aki beavat minket a női fainság rejtelmeibe, magas német asszonyok és hollókői tanárnők példáin keresztül. Később megismerkedünk Péterrel, a kozárdi Giorgio Armanival, aki remek stílusérzékről téve tanúbizonyságot, retroba sztájlingol engem. Feszülős alsónadrágot is kapnék hozzá, a mellemen rágják a bilétát, és így, csinosan már mehetek is enni egy levest a Vadvirágba. Aki még akár ennél is többet szeretne megtudni Kozárdról (ami valljuk be, szinte lehetetlen), látogasson el ide: http://eszakmagyarorszag.hu/info/teruletek/szecsenyhollokoipolytarnoc/kozard.html

Nem láttatok még ekkora buktát! Vagyishogy Iduska nénit és az ő noszvaji buktáit. Belépünk most ebbe a gasztro-szentélybe. Tekerek, csavarok, fonok és el is készülnek a Noszvaji-Harsányi Kalácsok. Kezemben úgy áll a szilvalekváros kanál, mint a mikrofon, Harsányi Levente nem ma kezdte semelyik szakmáját sem! És aki netalán kedvet kapott, az látogasson el Noszvajra augusztus 6. és 9. között, mert lehet akkor ott jót túrázni, borozni, megtekinteni. A retina- és ízlelőbimbó-petting további részleteiért kattintsatok: http://eszakmagyarorszag.hu/info/ajanlatok/falusiajanlatok/falusinyaralasaugusztus.html

Tállyán vagyunk még mindig, ahol nem ért véget a Kádár-rendszer, hiszen itt vannak az ország leghíresebb kádárjai. Megnézhettek engem is, egy igazi hobbi-hülyét, hordókészítés közben, aki azért hamar megtanulja, hogyan kell profi módjára hordóra alkudni. Felborít, körülgurít, beleszagol, és pont négy hibát talál. Ha kiváncsiak vagytok mennyiért sikerült elvinnem az 50 literes igazi tállyai hordót, tartsatok velem ma is!

Főzünk megint egy jót a fél Spice Girls-szel, ha esetleg még nem bizonyosodtatok volna meg kulináris professzionalitásomról. Egészen élménygazdag audio-vizuális élménycsomag, és a szagokat még csak vissza sem tudjuk adni! Mi az a lapcsányka? Mi az a gőzönfőtt? És mi az a padon szárított, rézüstben főzött szilvalekvár? És mennyit kell vajon ahhoz inni, hogy a szép asszonyokból álló kórus tagjai fiatal lányokká váljanak? Vagy itt már jártam egyszer?

Egy míves kis verbális élménycsomag innen Sátoraljaújhely-Széphalomról, a magyar nyelv és az ízes beszéd fellegvárából. Álljunk meg egy szóra, és tekintsük meg kimunkált felkonfomat a Magyar Nyelv Múzeuma előtt, majd vessünk egy pillantást a falakra függesztett, szertelen méretekkel rendelkező inciálékra és kódex-harcosokra, nem megfeledkezve az épületről sem, amely a kortárs magyar építészet egyik kiemelkedő alkotása.

Lehet libegni Sátoraljaújhelyen és környékén, ahol a táj finoman átölel, magányosan suhanok bele a semmibe, s amit látok, annyira megérint, hogy végigverselem az utat. Festői és költői magaslatokba invitállak titeket, érdemes velem tartani!

Zene: Miklós Birta - Hey Kids!

Sirokon jártunk, ahol nem csak hogy nő a csalán, de az összes burgonyával és farönkkel kapcsolatos viccet is el lehet sütni. A kérdésre, hogy miért ismerik mindenütt a világon a méltán híres siroki fogpiszkálót, Miklós bátyám nem tud választ adni, hiszen ő géplakatos, viszont tud ő remekül P10-eseket „Rotyi” fantázianevű modellekké transzformálni. Nem nyögve megtudjuk, hogy a nyögve errefelé nem más, mint a sztrapacska, a cabrio budi pedig azért jó, mert rálátást nyújt a rancsra.

Az egri várban jártunk, de sem egri nőket, sem oszmán hadakozókat nem találtunk, csak néhány kazahsztáni hölgyet, s ilyenkor ugye fel is merül a nagy kérdés: vát dú déj tink öbaut Eger. Megülök aztán még pár ágyút, majd egyéb akciós lehetőségek után nézek, kardozom egy jót három fess testőrrel, az egri vitéz oskola növendékeivel, majd a nem éppen EU-szabvány lépésmagasságú lécsőkön át elnyelődöm a pincerendszerbe, aminél nincs is jobb. Fejet hajtunk Gárdonyi Géza előtt, interjút készítünk Dobó Istvánnal, akit arról faggatunk, milyen szakállvágóval dolgozik. Később még felbukkan egy Vigyázz Lépcső nevezetű svéd hölgy és Naomi Campbell férfi reinkarnációja is.

Zene: Mitsoura - Kelushka

Házakat ugyan nem láttunk, pedig biztos mindenütt csupa gally a tető. Helyette itt van rodeó és rokkenroll !!! Tartsatok velem egy kellemes sétakocsikázásra Galyatetőn, ami egy, és érthetetlen, és ahol fogni kell mindent, de keményen ! Hasat behúz, gatyát felköt, gazdálkodj okosan !

A miskolctapolcai barlangfürdőben végre levetem ruháimat a testemről, a nagyvilág elé tárom gyönyörűséges miskolci fürdőgatyám és megforgatom habtestemet a fodrozódó kék víztükörben. Srácok, gyertek, mert itt jó csajok vannak, lányok, gyertek, mert itt van Zakariás, a fürdőmester, kidolgozott felsőtesttel !

Miskolctapolcára értünk, ami hihetetlen okosságokat tartogat számunkra. Az erdő rejtekén húzódó bob-pálya annyira ráült a lelkemre, hogy egészen megihletett. Fantasztikus költemények és míves komolyzenei darabok hagyják el ajkaim a bob-futam alatt, érdemes velem tartanotok ezen a öko-kultur-sport-tripen !